Nagy-Britannia nagy nemzete az elmúlt évtizedben élen járt a szénlábnyom csökkentésére és végső soron megszüntetésére irányuló erőfeszítéseiben. Az ország megélt sikereket és kudarcokat, amikor megpróbálta csökkenteni szén-dioxid-pazarlását. Az egyik legközvetlenebb és leghatékonyabb intézkedés talán a szén-dioxid-adó volt, amelyet 2008-ban vezettek be az akkori pénzügyminiszter, Alistair Darling vezetésével.
A szén-dioxid-adó közvetlen válasz volt az előző évben, 1997-ben ratifikált Kiotói Jegyzőkönyvre. A jegyzőkönyv minden országot kötelezett arra, hogy 2020-ig 5%-kal csökkentse saját szén-dioxid-kibocsátását. Ez volt az első jelentős nemzetközi környezetvédelmi megállapodás egy árcédula a szénnek, és Nagy-Britannia alig várta, hogy az élére álljon.
A szén-dioxid-adó, más néven „klímaváltozási illeték”, a nagyvállalatokat célozta meg. A rendszer kétféle volt: a Business Renewable Heat Incentive (RHI), amely támogatást nyújtott azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nulla vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásból termelnek villamos energiát és hőt, és az Energiahatékonysági Kötelezettségvállalás (EGK), amely szerint a vállalkozások vállaltak kötelezettséget. hogy csökkentse az energiafogyasztást egy megállapodott összeggel.
A szén-dioxid-adó közvetlen és közvetett költségeket is rótt a vállalkozásokra, ami visszatartotta őket attól, hogy magas szén-dioxid-kibocsátású forrásokból villamos energiát és hőt termeljenek. Becslések szerint az Egyesült Királyságban a vállalatokra kivetett szén-dioxid-adó a bevezetésének első két évében több mint 5 millió tonnával csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást.
A szén-dioxid-adónak gazdasági hatása is volt azáltal, hogy a nem hatékony gyakorlatok megadóztatásával ösztönözte az energiahatékony gyakorlatok átvételét a vállalkozásokban. A jelentések szerint a brit vállalkozások több mint 100 millió fontot takarítottak meg a szén-dioxid-adóhoz való ragaszkodásuk miatt.
Az éghajlatváltozási illetéket a környezetvédők és a vállalkozások az évek során jól fogadták. Mint a legtöbb környezetvédelmi politika esetében, itt is számos kritika érte mind az üzleti, mind a környezetvédelmi közösségek részéről. A vállalkozások bírálták az illetéket, mert túlságosan összetett és nem elég rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodjon az energiahatékonysági célok teljesítésének különböző módszereihez.
Környezetvédelmi szempontból is érkeztek kritikák, elsősorban abból adódóan, hogy a Levy csak a nagyvállalkozásokra és vállalatokra fókuszál, figyelmen kívül hagyva az egyéb, kisebb forrásokból, például az egyéni háztartásokból és a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást.
Összességében a szén-dioxid-adó bevezetése óta sikeresen működik az Egyesült Királyságban. Azáltal, hogy közvetlen pénzügyi előnyhöz juttatta a vállalkozásokat, ösztönözte a vállalkozásokat az energiahatékonysági célok elérésére, és így visszatartotta őket a magas szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások hasznosításától. Nagy utat tett meg az Egyesült Királyság szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése felé is, és ezért dicséret illeti.
Klímaváltozás és szén-dioxid-adó
Az éghajlatváltozás a világ egyik legsürgetőbb problémája jelenleg, és egyre inkább prioritássá válik a kormányok számára szerte a világon. Az éghajlatváltozás elsődleges oka az üvegházhatást okozó gázok olyan emberi tevékenységekből származó kibocsátása, mint az ipari termelés és a fosszilis tüzelőanyagok elégetése. A szén-dioxid a legnagyobb mennyiségben előforduló gázok közül, és mint ilyen, a kormányzati politikák, például a szén-dioxid-adó fő célpontja.
A szén-dioxid-adó olyan illeték, amelyet olyan szervezetekre vetnek ki, amelyek akár közvetlenül, akár közvetve szén-dioxidot és kapcsolódó üvegházhatású gázokat bocsátanak ki. Az adó arra ösztönzi a szervezeteket, hogy csökkentsék kibocsátásukat, mégpedig úgy, hogy ezt megdrágítják. A szén-dioxid-kibocsátás költségeinek növelésével a szén-dioxid-adó arra ösztönzi a vállalatokat, hogy hatékonyabb technológiákba fektessenek be és csökkentsék kibocsátásukat.
A szén-dioxid-adó emellett segíti a kormányokat a bevételek növelésében, amelyeket viszont megújuló energiaforrásokba lehet fektetni. Ez olcsóbb és tisztább energiaalternatívák biztosításával segít a kibocsátás további csökkentésében. Végül a szén-dioxid-adó felhívja a figyelmet az éghajlatváltozásra és a kibocsátáscsökkentés sürgős fellépésére.
A szén-dioxid-adót a világ számos országa, köztük Nagy-Britannia is elfogadta. Ez egy kulcsfontosságú politikai eszköz a kibocsátás csökkentésében és az éghajlatváltozás elleni küzdelem folytatásában.
A vállalkozásokra és a gazdaságra gyakorolt hatás
A szén-dioxid-adó bevezetése jelentős hatással volt a vállalkozásokra és a gazdaságra. Ez elsősorban a vállalkozások termelési költségeinek növekedését eredményezte, ami arra kényszerítette őket, hogy a hatékonyabb technológiákra váltsanak. Ez pedig a fogyasztási cikkek költségeinek növekedéséhez vezetett a termelési módszerek eltolódása miatt. Egyes vállalkozásoknál ez csökkentette a haszonkulcsot, ami bizonyos esetekben munkahelyek elvesztéséhez vezetett.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a szén-dioxid-adó nagyobb befektetést tett lehetővé a megújuló energiaforrásokba, aminek gazdasági haszna is volt. A beszedett adóbevétel tiszta energiaforrásokba fektethető, amelyek munkahelyeket és egyéb gazdasági előnyöket jelenthetnek. Ez a helyzet mind a vállalkozások, mind a környezet számára előnyös lehet.
A szén-dioxid-adó a nemzetközi kereskedelemre is hatással volt. Mivel a szén-dioxid-adó miatt az áruk előállítási ára növekszik, ez egyensúlyhiányt teremthet a különböző szén-dioxid-mértékkel rendelkező országok között. Ez kereskedelmi vitákhoz vezethet az országok között, mivel egyesek úgy érezhetik, hogy hátrányos helyzetben vannak.
Összességében a szén-dioxid-adó pozitív és negatív hatással is van a vállalkozásokra és a gazdaságra. Fontos annak biztosítása, hogy minden végrehajtott politika kiegyensúlyozott és igazságos legyen mind a vállalkozások, mind a környezet szempontjából.
Hogyan működik
A szén-dioxid-adó úgy működik, hogy meghatározza a szén-dioxid-kibocsátás árat. Ezt az árat a kormány határozza meg, és az ország konkrét környezetvédelmi célkitűzésein alapul. A szén-dioxid-adó főként a szén-dioxid-kibocsátás nagy részéért felelős nagy szervezeteket és vállalatokat célozza meg.
A szén-dioxid-adónak két fő összetevője van. Először is létezik egy közvetlen adó, közismert nevén „átalányadó”, amelyet minden egyes kibocsátott szén-dioxid vagy azzal egyenértékű tonna után vetnek ki a vállalkozásokra. Másodszor, létezik egy közvetett adó, közismert nevén „szén-végfelhasználói adó”, amelyet a végfelhasználóra, azaz a fogyasztóra vetnek ki a termék gyártása során kibocsátott minden egyes tonna szén-dioxid után.
A szén-dioxid-adó különféle mentességeket és ösztönzőket is biztosít. Amint azt korábban említettük, egyes vállalkozásokat arra ösztönöztek, hogy csökkentsék kibocsátásukat az üzleti megújuló hőforrások ösztönzője vagy az energiahatékonysági kötelezettségvállalás segítségével. Bizonyos tevékenységek, például a mezőgazdaság és a hulladéklerakási műveletek esetében is mentességet kaphatnak.
A szén-dioxid-adó hatékony politikai eszköz a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, valamint a fenntartható termelési és fogyasztási gyakorlatok ösztönzésére. A világ számos országában, így Nagy-Britanniában is működik, és sikeresnek bizonyul a kibocsátás csökkentésében, és arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy csökkentsék környezeti lábnyomukat.
Problémák és kihívások
A szén-dioxid-adó sikerei ellenére még mindig számos probléma és kihívás van. Először is, mivel a szén-dioxid-adó főként a nagyvállalkozásokat célozza meg, fennáll annak a veszélye, hogy a kisebb vállalkozások lemaradhatnak. Ha az adóteher aránytalanul a kisvállalkozásokra hárul, az az egyenlőtlenségek növekedéséhez és a vagyon további koncentrációjához vezethet.
A második kihívás abban rejlik, hogy a szén-dioxid-adó egy viszonylag új szakpolitikai eszköz, és ennek következtében a végrehajtása nem egységes. Fontos, hogy a kormányok biztosítsák a szén-dioxid-adó bevezetését mindenki számára méltányos és méltányos módon. Ezenkívül a mentességeknek és ösztönzőknek mindig egyértelműen meghatározott kritériumokon kell alapulniuk.
A szén-dioxid-adó számos technikai kihívást is jelent. A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy a szén-dioxid-adó megállapításához használt paraméterek tisztességesek és pontosak legyenek. Ezenkívül az adóbevételek beszedésében és felhasználásában kellő átláthatóságnak és elszámoltathatóságnak kell lennie.
Végezetül, a szén-dioxid-adó nem csodaszer a kibocsátás csökkentésére, és más politikákkal, például energiahatékonysági szabványokkal, megújuló energiacélokkal és szén-dioxid-leválasztással és -tárolással együtt kell végrehajtani.
Következtetés
A szén-dioxid-adó hatékony politikai eszköz, amelyet a világ számos országában sikeresen alkalmaztak, így Nagy-Britanniában is. Segít csökkenteni a kibocsátást, és arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy hatékonyabb technológiákba fektessenek be. Azonban még mindig van néhány probléma, amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy a szén-dioxid-adó hatékony legyen. Fontos annak biztosítása, hogy a szén-dioxid-adó méltányos és méltányos legyen minden érintett fél számára, és hogy más politikákkal, például energiahatékonysági szabványokkal és megújuló energiacélokkal együtt kerüljön végrehajtásra.
